Az életben gyakran találkozni olyan eseményekkel, amikor dönteni kell, s van hogy azonnal. Ilyenkor van, aki teljesen kétségbe esik, elbizonytalanodik, s van aki nyugodt marad, s az ösztöneire hallgat. Még indulás előtt eldöntöttem, hogy arra megyek, amerre a szívem visz, FOLLOW MY HEART – ez volt a jeligém, a mantrám.
„De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”
Steve Jobs
Azt is megfogadtam, hogy a megérzéseimre még jobban hallgatok. Már az odajutás sem volt egyszerű, de ez egy cseppet sem riasztott el, sőt annál jobban értékeltem. A legrégebbi utat szerettem volna végigjárni, melyet Francia Útnak is hívnak, s több, mint ezer éve zarádokok ezrei keresik fel.
Ez az út pedig egy dél-franciaországi faluban, St. Jean Pied de Portban kezdődik. Estére meg is érkeztem ide. Hihetetlen volt ott lenni, hiszen reggel még a reptéren néztem a napfelkeltét, s pár órával később egy kis francia faluban bolyongtam, a Pireneusok lábánál.
Megkerestem a szállásomat, majd beszereztem pár dolgot (credential – pecsétgyűjtő füzet, térkép, fésűkagyló) a helyi zarándokirodában a másnapi induláshoz. Regisztráltak is, mint magyar zarándokot. Végtelen büszkeséggel vonultam végig a kis falu utcáin a virágos kertek, illatos fasorok mentén.
Itt vagyok, itt vagyok – ismételtem magamban – hihetetlen, hogy itt vagyok. Este még kaptam pár hasznos tanácsot a szállásadó idős hölgytől, majd korán nyugovóra tértem. Tudtam, hogy másnap (is) nagy nap lesz 🙂
Te hallgatsz a megérzéseidre? Mikor adtad át az irányítást a szívednek?
